Felszállás előtt odamentem a peronon cigiző kalauzhoz, hogy megkérdezzem melyik kocsi a dohányzó. Azt mondta, hogy sajnos mostmár egyáltalán egyik szerelvényen sincs. Én meg nem értem, hogy miért kell megint ilyen aljas módon kibaszni az utasokkal. Kit zavar vajon, hogy a vonat egyik kocsijában (általában az egyik legutolsóban) dohányosok ülnek? Aki nem ott ül, azt nyilván nem és a dohányosokat pedig semmiképpen. Tudnék még pár olyan dolgot, ami engem különösen zavar, fizikailag is irritál és mégis lehet. Miért nincs rosszzene-mentes kocsi, ahol senki sem hallgathat mások számára is hallható módon sekélyes, profitorientált zenét? Ez különösen idegesítő, mivel a füsthöz képest a hangok terjedése kevéssé függ a széliránytól. Vagy miért nincs olyan kocsi, ahol tilos hülyeségekről fecsegni hangosan a telefonba, egész úton keresztül? Vagy tilos fülhallgató nélkül filmet nézni laptopon? Ez csak valami egyszerű degenerált divatból jöhet, hogy a dohányosokra fújnak, mint az is, hogy rendes egzisztenciával rendelkező emberek sajnálják azt a pár tíz forintot zöldségre és inkább a kukából bányásszák ki. Értelmetlen képmutatás.

Pedig a dohányzókocsi jó hely volt, tele olyan emberekkel, akiket a dohány élvezete kötött össze, közösségi tér, ahol mindig lehetett igazi okot találni, hogy megszólítsuk a másikat: van tüzed, van papírod? És sokan voltak, akik egész úton iszogattak, cigizgettek, beszélgettek, potenciálisan kedves, nyitott emberek. A társadalom így is számos törésvonal mentén terül el, minek ezt még tovább mélyíteni? Csak pár: cigányok-nem cigányok, biciklisek-autósok, idősek-fiatalok, jobbosok-balosok, dohányosok-nem dohányosok, stb. Miért ne lehetne meg mindenki a saját kocsijában, miért kell egyes embereket teljesen lecsatolni a szerelvényről?

Gondolom, hogy a bigott antinikotinista mit válaszolna erre: azért, mert káros. Ez esetben tiltsuk be az életet Budapest belvárosában is!