Egy korábbi posztban azt írtam, h nem nagyon látom értelmét a demonstrációknak és elbizonytalanított, h pedig számos ilyen van manapság. A bajom továbbra is az, h az elégedetlenkedés lehetősége bele van építve a rendszerbe. A londoni zavargások alatt megugrott a kereslet a baseballütők iránt és gondolom a fekete kapucnis pulóverek, maszkok, stb. iránt szintén. Banksy társadalomkritikus alkotásait tehetős emberek milliókért adják-veszik. A tüntetéshez megvásárolod a zászlócskádat, kürtöt, kitűzőt, megveszed a cuccokat, ami a transzparens elkészítéséhez kell vagy elkészítteted mással. És mit érsz el vele? Azt, hogy megint te lettél egy picivel csóróbb, esetleg még elesettebb. Tulajdonképpen a lázadás is árucikk lett. A tüntetőkről a politikus azt gondolja, h majd megunják és hazamennek fészbukozni. Mivel a mostani ún. képviseleti demokráciánk elég szarul működik, ebből számomra az következik, h valódi hatást csak rendszeren kívűli eszközökkel lehetne elérni. Ilyen lehet pl. belső információk szivárogtatása (lásd átlátszó.hu), szerveződés, szabotázs, hack, stb.

A jelenlegi politikai elit eléggé súlytalan. Sokat hallani, h főleg a fiatalok, mennyire elfordultak a politikától. Amikor az ember azt látja, h a miniszterelnök egy autokratisztikus hantagép, h a köztársaság elnöke egy üresfejű báb, h a gazdasági miniszter egy dilettáns majom, h az alkotmány egy kis csoport akarata szerint alakult ki, h firkálásért egy év és négy hónap letöltendő, miközben ittas gázolásért és cserbenhagyásért tíz (feltételesen öt) hónap jár, akkor valóban nehéz elképzelni, h a magyar állam működésében van bármi tisztelni való. A politikusaink munkája ahhoz hasonló, mint amikor részeg hajléktalanok törött üvegekkel esnek egymásnak, h eldöntsék kié legyen a kuka tartalma.

Amikor egyesek összefogást emlegetnek, rendszerint nem mondják meg, h mit értenek ezalatt. Fogjuk meg egymást kezét és álljuk körbe a parlamentet? Menjek át a szomszédomhoz, símogassam meg és vigyek neki krumplilevest, mert biztos neki is nehéz? Az összefogásnak azt kellene jelentenie, h a jól működő demokrácia minden polgár számára alapvetően fontos. Fel kellene függeszteni a politikai versenyt addig, amíg a tiszta versengés feltételei nem adottak és csak azután venni elő az eltérő nézeteket. Talán éppen történik is valami hasonló.

Persze olvasom a cikkeket a norvég mészárlással kapcsolatban, és már elsőre feltűnt a sok zavar és ellentmondás, amivel az az ordenáré gyökér a tettét próbálta igazolni. Az az 1516 oldal egyszerűen feleslegesen tárolt tartalom. Például amellett, h bazinagy önverés a bevándárlóellenességet azzal propagálni, h egy helyi gyilkoja a saját népét, az is furcsa ellentmondás, h állítólag még két robbantást készült elkövetni, miközben meglepődött, mert azt hitte, h már az első robbantás után el fogják kapni. Ebből nekem az jön le, h nem a külalak számít, hanem a gondolatok, amik az akaraton keresztül a viselkedést befolyásolják. Meg nem is kellene másokat zaklatni amiatt, ahogyan kinéznek vagy ahogyan élnek, mert általánosan véve, mi sem szeretnénk, ha mások ezt tennék velünk, ugyebár (emiatt nem értek egyet pl. azzal, h törvénnyel szabályozzák egyes európai országokban, h hogyan öltözködjön egy muszlim nő). Ez a fajta logika ugyanis éppen azokra a fundamentalistákra jellemző, akiktől elvileg messzemenően elhatároljuk magunkat. Nyílvánvaló, h egy afgán gyereknek sosem jutna eszébe róbbanószert szereltetni magára, ha nem iszlám szélsőségesek között nő fel, mert nem fertőződne meg káros gondolatokkal. Adott esetben szívesebben élnék együtt egy kedves törökkel, mint egy szemét magyarral. Tehát valami ilyesmi lenne a "kultúrharc" szerintem, a viselkedésminták és a gondolatok versenye, amiben az a taposni való féreg pont a rossz oldalon harcol.

Ebből számomra az következik, h inkább a kártékony gondolatok (nyitva hagyom most azt a kérdést, h a kártékonyságot milyen kritkériumok szerint állapíthatjuk meg, de most legyen elég, h a tömegmészárlás gondolata kézenfekvően egy ilyen), mintsem az emberek mozgását kellene korlátozni. Ezt úgy képzelem el, h az iskolákban nagy hangsúlyt kellene fektetni a kritikai érzék, a szövegértés és a logikus gondolkodás fejlesztésére, h a majd felnőtt ember ne szopjon be minden baromságot (pl. önellentmondó kijelentéseket, értelmetlen mondatokat, mint pl. "a kivétel erősíti a szabályt", stb.). Ám lehet, h ezzel legalábbis meginogna a jelenlegi gazdasági és politikai rendszerünk is, hiszen senki sem hinne többé a politikusok és a reklámok döntő többségének. Képzeljük el, h milyen torz világképe lenne egy olyan gyereknek, aki politikusok beszédei alapján próbálná a valóság képét összerakni! Ha a gyermekeinket nem bíznánk politikusokra, akkor az országunkat vajon miért?

A szarfaszú gennyedék politikai indítékai egyértelműek, hiszen azokat mészárolta, akik az ő nézeteivel szemben "foglaltak" állást (és a zárójel a rengeteg gyerekáldozat miatt van, hiszen valószínűleg inkább a szüleik állásfoglalásáról van szó). De el lehet e pusztítani egy elvont dolgot azzal, h konkrét dolgokat szüntetünk meg? Álláspontom szerint, ha az emberiség kipusztítaná önmagát és másik értelmes lények jelennének meg a Földön, akik, tegyük fel, h szintén különböző színűek lennének, akkor vajon nem merülne-e fel bennük is ez a kártékony gondolat? Nem tudom, de egy fajta szellemi immunrendszer megléte nekik sem fog majd ártani.

Aztán meg sokaknak van az a tripjük, h a norvég börtön mennyire kényelmes (egyébként vajon mennyit számít a kényelem, ha nem szabad egy ember?). Emiatt én nem kapnék akkora sokkot, hiszen egy kultúrkör fejlettségét jól le lehet mérni azon, ahogyan az elesettekkel (árvákkal, hajléktalanokkal, a bűnösökkel, stb.) bánik. A norvég börtön célja ugyanis az, h megpróbálja visszavezetni az elítélteket a társadalomba. És szerintem azt is jól értik, h mint tökéletlen emberek, mi mindnyájan potenciális bűnösök vagyunk.

Hogy az előző posztomra reflektáljak, azt gondolom, h azt a pénzt, amit pl. a melegfelvonulás biztosítására költöttek, el lehetett volna költeni gyermekétkeztetésre (hány joghurtos kifli vagy krumplifőzelék jönne ki belőle?), a hajléktalan ellátás (hány sátrat és hálózsákot lehetett volna venni?) és iskolák fejlesztésére (hány tantermet lehetett volna kifesteni belőle?). Egy ilyen csóró országban luxus a buzik vonulgatására költeni, főleg, h nem mozdít előre semmit.

Most találkoztam az utcán egy ilyen menettel, akik azt skandálták, h "a nem az nem!". Ez persze így elég hülyén hangzik, de pár perc után rájöttem, h a nemierőszak ellen demonstráltak (illetve még pont zajlik, tehát -nak). És ugye tényleg, a nők millió féle képpen tudják azt mondani, h "nem", csak vhogy a "nem" szót használják elég kevesen. Ilyeket mondanak pl. "majd máskor", "talán", "esetleg majd barátilag", etc., biztos vágjátok. Tudom, h én vagyok agyilag cingár, de én leginkább a nemet fogom fel úgy, h nem. Ezért simán hekkelném a tüntetést, azzal, h a "a nem a nem!". Mármint nem a "nem" a nem, hanem a "sex". Mármint angolul a "sex" az a "nem". Egyik volt barátommal már általánosban ezen röhögtünk, h "- Excuse me, could you please tell me where the railway station is? - Sex." Na, mind1, elkalandoztam. Szóval ezek az emberek azt nem veszik észre, h létezik egy olyan lélektani mechanizmus, ami miatt pont az ellenkező hatást váltják ki. Most komolyan, ti kedvelnétek, ha szembejönne egy ordibáló tömeg? Ugyanez a hatás van jelen a buzitüntetésen. Képzeld el, h egy izmos ember, olajjal lekenve, rózsaszín tangában rázza a picsáját egy kamionon, amiről bömböl a diundisun. Ez előremozdít bármilyen ügyet? Segíti, h szimpatizánsokat szerezzen egy amúgy fontos ügynek? Az én véleményem az, h ha nem vonulgatnának a freakek, akkor kb. senkit nem érdekelne, h ki mit csinál otthon a párjával, a dunyha alatt. Ezzel viszont pont maguk alatt vágják a fát, egyszerűen azért, mert buták, zoknik (ellentüntetők szintúgy, bár rájuk talán a barom lenne a pontos kifejezés). Azt nem is véve, h az emberek jó része ott heteroszexuális volt, csak a buli miatt mentek ki, de azok is elég síkok ahhoz, h ne vegyék azt észre, h ezzel az ellenkező hatást váltják ki (gondoljatok csak a mindennapi magyarra). Van egy homokos ismerősöm, illetve kettő, mert azóta már összeházasodtak, akik szintén ugyanezt gondolják, vagy legalábbis nyíltan artikulálták, h a vonulgatás totálisan felesleges. Aztán közben lehet olvasni arról, h a házasságkötés jogát meg akarják vonni tőlük (bocs, ha lemaradtam és már készséggel lehet erről beszélni), amit kurvára nem helyeslek egyébként. Na, mind1, ezek az emberek talán pár évtized múlva rájönnek majd, h mennyire felesleges az, amit csinálnak.

De lehet, h addigra az országhatáron már az lesz kiírva, h "Érdektelenség miatt zárva" vagy "Elköltöztünk", esetleg csak annyi, h "Magyarország". Lehetne éppen azt is írni, h "Achtung! Festival Zone!", a részegekre kérem vigyázzanak (mondjuk eurozóna helyett talán még menőbben is hangzik a fesztiválzóna). Elképzelek egy fehérszínű köralakú táblát, piros rámával, amin lenne egy absztrakt fekete emberke, egy absztrakt doboz meleg sörrel a kezében, amit a metapay kártyájával vett. Mert tényleg tranzitországgá készülünk válni, egy kibaszottul nagy vároteremmé, ahol az emberek csak azt várják, h mikor mehetnek innen el. Esetleg nem végleg, hanem külföldről hozzák haza a pénzt, vagy éppen innen viszik külföldre. A forint csak arra kell, h a kisboltban tudjunk venni sört, mivel az eurót csak az Intersparban és efféle helyeken fogadják el. Ez mind most nyilván prolinak és nyersnek hangozhatik, de valójában engem ezek szomorúsággal töltenek el és nem is kicsit.

És akkor most a sok rizsa után, zene!

UPDATE: közben készült róla videó is:

Ezen a videón azt mondja az egyiptomi, h hogyan használta az internetet a forradalom:

Ezen pedig azt mondja a fehérorosz, h hogyan használja az internetet a diktatúra:

– Miért nem tud Stevie Wonder kottát olvasni?
– ???
– Mert egy büdös nigger.

Szóval a minap hallottam ezt a viccet és azon tűnődtem, h mennyire fair ezen nevetni vajon, mert én nevettem rajta. És az jutott erről eszembe, h ez a vicc éppen a rasszizmus értelmetlenségéből csinál poént, mivel arra van kihegyezve, h nem azt a választ kapjuk, amire logikusan számítani lehetne. A rasszizmus nem elsősorban a szavak szintjén jelentkezik, hanem a fejekben kezdődik. Például nem vagyok zavarban, ha egy beszélgetés során kimondom a zsidó vagy a cigány szavakat, mert a fejemben nincs ezeknek a szavaknak negatív konnotációja, ezért nem is érzem, h vmilyen rossz dolgot követnék el a kiejtésükkel. Woody Allen műveiben tűnnek fel a filmtörténet legjobb zsidóviccei, a blaxploitation filmeken pedig minden fekete nigázza a másikat.

Lássuk be, h pl. egy fasisztoid rendezvényen pont emiatt kerülik a szónokok a közvetlen megnevezéseket, mert ők pontosan tudják, h amit gondolnak az rossz (vagy legalábbis azt hiszik, h pusztán bizonyos szavak kimondásának mellőzésével elkendőzhető az igazság). Mondjuk van olyan, h valaki jobban szereti, ha romának nevezik, mint cigánynak, de ez már szerintem ekvivalens azzal, h valaki jobban szereti, ha Balázsnak hívják, mint ha Bazsinak. De legalábbis visszamenőleges hatállyal átírni Petőfi verseit teljesen hülyeség volna. Ne hagyjuk, h elvegyék a szavainkat! Szóval szerintem meséljétek tovább a viccet és vadásszunk rasszistákra! ;)

Élvezetes volt felfedezni az Utópia c. előadás élő makettvárosát. Különösen azért, mert előtte semmit sem tudtam róla, a plakátot nem láttam, csupán azt tudtam, hogy 20 órától fél tízig tart az előadás (amiről viszont kiderült, hogy rosszul tudom, mert valójában tízig tartott). Ennek ellenére elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest valamilyen fajta leképezésével van dolgom, miután felismertem a békásmegyeri lakótelepet. Az első ötletem az volt, hogy keresek egy koncepciót, amibe az előadók tevékenységei és a makettasztal minden eleme beleillik, azonban – korlátozott képességeimből kifolyólag – ilyet nem sikerült találnom; egyik-másik részlet mindig kibújt a megpróbált rendezőelv alól. Így maradt a nyilvánvaló tény, hogy amit látok, az a városhoz köthető dolgok laza halmaza. Ezt a kis irományt egyébként azoknak szánom, akik látták az előadást és/vagy olvasták a róla megjelent többi írást, így a látvány és a történések leírására itt nem vállalkozom. A kérdés az, hogy mi köze van a címnek a látványhoz. Vagy másképpen fogalmazva, hogyan lehet egy konkrét és megalkotott tér mégis sehol? Hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani úgy, hogy ne egy, a racionális elme számára hozzáférhetetlen, zen homályban kössünk ki végül? Lehetséges-e egyáltalán elkerülni ezt? Az előadás leírásában felbukkanó Andrei Pleşu, román filozófustól vett idézet segíthet ebben. Így szól (a facebookos eseményoldalról kopipésztelve):

„A közel nem a távoli ellentéte, hanem a feléje tett első, döntő lépés. Az abszolútum csak addig utópia, amíg a tőle elválasztó teret nem alakítjuk át közelségek füzérévé. (…) Az ember saját, tágabb valója, terjeszkedő, a közelségre rávetülő valója az abszolútum egyedüli, igazi partnere.”
(Andrei Pleşu: Az angyalok. Építőkockák a közelség elméletéhez)

Az idézet egyébként Pleşu A madarak nyelve c. könyvéből való (Horváth Andor fordítása, Pécs, Jelenkor, 2000). Az idézet alapján arra lehet gondolni, hogy a bemutatott előadás tárgya valóban nem az utópia, sokkal inkább egy afelé megtett lépés. Egy lépés megtétele közel sem megeröltető dolog egy ember számára. Ugyanakkor egy több tíz kilóméteres túra ilyen lépések sokaságából áll, így a sok kis könnyű lépés végül egy igen megeröltető úttá alakul át. És ezen a ponton mindenkinek beugrik Neil Armstrong világhíres mondata, amit még az elindulás előtt ötölt ki (állítólag felesége közreműködésével). Így a cím nem arra utal, ami aktuális, hanem arra, ami potenciálisan lesz vagy lehet, egy köztes állapotra. Ez a köztes állapot tettenérhető az előadás folyamatos alakulásában is; kétszer is volt alkalmam megtekinteni (utólag is köszönetet mondanék a tiszteletjegyért). Bár a tény, hogy a makettszínházi előadásban nem bukkantak fel a hajléktalanok, a türelmetlenség, a szar, a frusztráció, stb. számomra már most is tökéletesen utópisztikus. Tehát én úgy tudnám dekódolni az egészet, hogy ha a kinti Budapest is ilyen türelmes, őszinte és játékos volna, mint ez a várostérkép-alakú asztal köré épített előadás, az egy valódi lépés lehetne egy seholsincs-ország felé, amelynek egy tökéletlen változatába bepillantást enged.

(fotó: Kiripolszky Csongor)

Az előadás egyébként újra megtekinthető lesz idén márciusban a Sirályban, illetve kivetítve valamilyen installáció részeként a Trafóban (erről nem sokat tudok).

Általam ismert kritikák ugyanerről

Utópia Sirályban – ahogy az alanyi költő látja on tanckritika.hu
Nem térkép e táj on ellenfeny.hu
Utópia a Király utcában on mixonline.hu

valamint Kővágó Nagy Imre fotói

Mostanában történt velem olyan, hogy valamit meg szerettem volna osztani másokkal a hálózaton, de látszólag nem egyértelmű, hogy melyik csatornát érdemes választani. Ha például egy linket vagy rövid véleményt szeretnék közzétenni, akkor arra jó a Twitter. Ha képet szeretnék megmutatni, akkor arra ott van a Tumblr. Ha hosszabb cikket úgy, hogy valamilyen részt ki szeretnék emelni belőle, akkor arra tökéletes a Google Reader. Meg ott vannak az olyan szolgáltatások, mint a Foursquare, amivel tudathatom a világgal, hogy éppen melyik kocsmában sörözök. Ugyanakkor minden szolgáltatás szinte alkalmas egymás helyettesítésére. Például van egy képem, amit feltölthetek Facebookra, Tumblr-re vagy TwitPicre és Flickr-re is. Ilyenkor nyilván azt kell figyelembe venni, hogy akiknek végülis meg szeretném mutatni a dolgot, azok az emberek melyik felületet használják. Továbba a szolgáltatásokat össze is lehet kötögetni, pl. hogy egy Tumblr poszt menjen ki Twitterre is vagy egy Twitteres üzenet jelenjen meg Facebookon státuszüzenetként.

Amit itt írni akarok az az, hogy bármilyen nyilvános felületet jobb a dolgok megosztására használni, mint pl. a Facebookot. Az ott megosztott tartalmakat ugyanis csak belépés után lehet megtekinteni, ami kényszeríti az illetőt, hogy regisztráljon. Másrészt a keresők sem fogják azt a tartalmat indexálni, tehát nem lehet majd könnyedén rátalálni a Google segítségével, éppen mert kívülről nehéz Facebookos tartalmat linkelni. Ráadásul a Facebookról sem közvetlenül mutatnak kifelé a linkek, hanem a címek elé rakosgatja, hogy "http://www.facebook.com/l.php?u=" és ezzel eláruljuk neki, hogy mire kattintgatunk (a linkelhetőség problémájval kapcsolatban lásd Tim Berners-Lee cikkét). A legjobb megoldás tehát szerintem az, ha az általunk használt szolgáltatásokat bekötögetjük a Facebookra és a dolgok megosztására más weboldalakat használunk.

Kivétel természetesen az az eset, amikor valamiért el szeretnénk kerülni, hogy nyilvános kereső indexálja a dolgainkat, pl. azért, mert egy konkrét személynek szánjuk. Ilyenkor érdemes a Facebookot használni.

Mivel mostanában talán a szokásosnál is többen politizálnak a környezetemben, gondoltam megírom ezt a bejegyzést, ami a politikai térről szól. A politikai koordináta-rendszer hasonló a Descartes-éhoz, két tengellyel osztja négy tartományra a kétdimenziós teret. A wikipedia szerint a rendszert Stuart Christie és Albert Meltzer 1970-ben kiadott The Floodgates of Anarchy c. kötetében ábrázolták először. Ezen a vízszintes tengelyen helyezkednek el a gazdaságról alkotott elképzelések, míg a függőlegesen a társadalompolitikaiak. Gazdasági szempontból az egyik pólus a központi irányítást preferálja (baloldal), a másik pedig az autonóm személyek szabad versenyét (jobboldal). Na most van még egy tengely, a társadalmi dimenzió. A felső tartományba az autoriter (tekintélyelvű), az alsóba pedig a liberális (szabadelvű) elképzelések tartoznak. Ezek alapján tehát teljesen értelmes dolog baloldali-autoriter és jobboldali-liberális eszmékről is beszélni. Körülbeül ezen a ponton szoktak az emberek lefagyni és homályos tekintettel meredni (bár sokak számára az sem világos, hogy a politikai tér négyosztatú, és nem a jobb és a bal fedi le az egész palettát). Tehát a mostani kormányunk baloldali (az állami szerepvállalást előtérbe helyező) és autoriter (szabadságjogokat korlátozó). Ezen megfontolások mentén tessenek a jövőben jobbaloldalazni, ha esetleg lehetséges.

Felszállás előtt odamentem a peronon cigiző kalauzhoz, hogy megkérdezzem melyik kocsi a dohányzó. Azt mondta, hogy sajnos mostmár egyáltalán egyik szerelvényen sincs. Én meg nem értem, hogy miért kell megint ilyen aljas módon kibaszni az utasokkal. Kit zavar vajon, hogy a vonat egyik kocsijában (általában az egyik legutolsóban) dohányosok ülnek? Aki nem ott ül, azt nyilván nem és a dohányosokat pedig semmiképpen. Tudnék még pár olyan dolgot, ami engem különösen zavar, fizikailag is irritál és mégis lehet. Miért nincs rosszzene-mentes kocsi, ahol senki sem hallgathat mások számára is hallható módon sekélyes, profitorientált zenét? Ez különösen idegesítő, mivel a füsthöz képest a hangok terjedése kevéssé függ a széliránytól. Vagy miért nincs olyan kocsi, ahol tilos hülyeségekről fecsegni hangosan a telefonba, egész úton keresztül? Vagy tilos fülhallgató nélkül filmet nézni laptopon? Ez csak valami egyszerű degenerált divatból jöhet, hogy a dohányosokra fújnak, mint az is, hogy rendes egzisztenciával rendelkező emberek sajnálják azt a pár tíz forintot zöldségre és inkább a kukából bányásszák ki. Értelmetlen képmutatás.

Pedig a dohányzókocsi jó hely volt, tele olyan emberekkel, akiket a dohány élvezete kötött össze, közösségi tér, ahol mindig lehetett igazi okot találni, hogy megszólítsuk a másikat: van tüzed, van papírod? És sokan voltak, akik egész úton iszogattak, cigizgettek, beszélgettek, potenciálisan kedves, nyitott emberek. A társadalom így is számos törésvonal mentén terül el, minek ezt még tovább mélyíteni? Csak pár: cigányok-nem cigányok, biciklisek-autósok, idősek-fiatalok, jobbosok-balosok, dohányosok-nem dohányosok, stb. Miért ne lehetne meg mindenki a saját kocsijában, miért kell egyes embereket teljesen lecsatolni a szerelvényről?

Gondolom, hogy a bigott antinikotinista mit válaszolna erre: azért, mert káros. Ez esetben tiltsuk be az életet Budapest belvárosában is!

Szóval megint készítettem egy ún. borítót egy digitális lemezhez, pedig nem tartom magamat grafikusnak. De hogy lehet ez? A grafikai tervezésben az a jó, hogy nincsenek szabályai, hanem azt csinálhat az ember, amit akar. Végső soron az dönt, hogy ránézünk a tervre és az vagy tetszik, vagy nem. Persze bizonyos fokig körül lehet határolni, hogy általában mi tetszik az embereknek, és ezeket fogalmakkal meg lehet ragadni. Ilyenek a térbeli arányok, a pozitív és negatív terek viszonyai, a formák és alakok mérete, elhelyezkedése. Lehet valami akkurátusan statikus vagy szabályos (pl. egy könyv tipográfiai tervének vízszintes sorai) vagy döntött vonalak kelthetik a mozgalmasság érzését. Az sem mindegy, hogy milyen szögben dőlnek az elemek, mert egy 45 fokos szögben álló csíkot szabályosabbnak vélhetünk, mint egy olyat, amelyik 17 és fél fokban áll. Vagy lehet a kompozíció szimmetrikus vagy asszimetrikus, és a színharmóniának is léteznek szabályai. Ezek az elvek azonban a tapasztalatból deriváltak, így ha máról holnapra emberi mivoltunk átváltozna, akkor arra kényszerülnénk, hogy újraalkossuk ezeket. Ilyetén módon egy grafikai tervről a végső kritikát csak a tapasztalat szolgáltathatja. Mégis van a tervezésnek egy ideológiai szintje, amelyik a koncepcióban ragadható meg, hiszen minden jó terv mögött van valamilyen koncepció. Nélküle nem lehetne a tervezés során bizonyos döntésekkel kapcsolatban vitába bocsátkozni a jó és a rossz választások kérdését illetően. Pusztán a percepcióra alapozva értelmetlen lenne vitatkozni.

A minap járkáltam az utcán és a 46-os villamos megállóiban kiszúrtam október 23-ára készült szabadsággal foglalkozó plakátokat. Az általuk közvetített magas koncentrációjú pátosztól valamelyest túlcsordultam, ami végül szkepticizmusra sarkallt. Először is az jutott eszembe, hogy a nagybecsű elmélészek és politikusok által megfogalmazott magasröptű gondolatok valószínűleg elkerülték azokat, nem azok fejében fordultak meg, akik valójában cselekedtek és ténylegesen a fegyverek kereszttüzében harcoltak. Természetesen a cselekvést megelőzi általában valamilyen gondolat, de aki egyszer elhatározta, hogy megtesz valamit, a végrehajtás közben már nem lamentál annak értelmén, ha az akarat biztos. Vagy ahogy Weöres Sándor megfogalmazta: "A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.". Ami a felkelés valódi és közvetlen oka lehetett az maga a diktatúra létének a ténye, aminek semmi köze a plakátokon olvasható szövegek líraiságához. Aki felett az elnyomás mértéke tűrhetetlen mértéket ölt szükségképpen lázadni fog, pusztán pragmatikus megfontolások miatt. Másrészt, valamelyest ellentmondásos módon, a felkelés másik oka a diktatúra felpuhulása volt. Bár fogalmam sincs, hogy mi folyik Észak-Koreában, de a puszta intuíció azt súgja, hogy ott az elnyomás olyan brutális erejű, és a nép olyan kevés eszközzel bír, hogy hasonlót, mint ami Budapesten 1956-ban történt, még csak meg sem mernének próbálni, és ez nem a fejekben a szabadságról alkotott nagy eszmék meglétén vagy meg nem létén áll vagy bukik. Véleményem szerint ma sem vagyunk szabadok, mert több olyan tényező is hatással van mindennapi életünkre, amelyek felett egyszerűen nincsen hatalmunk. Ma elképzelhetetlen lenne egy ilyen forradalom, hiszen módunkban áll külföldre utazgatni, plazma TV-t vásárolni, a retek klub ontja ránk a piszkot, és legfőképpen, nem folyik vér. Emiatt sokkal könnyebb ma közönyösnek lenni, mint akkor.

képek

Sports StarJet Demo from 3k on Vimeo.

Kedves Emberek! Van új podcast és helye is neki! Kellemes, elektromos karibis érzet! Mostantól a hang.hiba.cc-n tessék az ilyesmit keresni! Köszönjük!

Itt a tavasz, mindenhol szerelem a biciklimet, love is in the ear, támadnak a mormonok, hol fent, hol lent, hordja a szél szerteszét a pollent, véres anyadarabok ölében vérző gyerekszájak, stb. stb.

[photo via Flickr]

3KKL - Itta tavasz (192kbps)

01 vmi filmrészlet majd utánanézek
02 Tezsvíír - Outro
03 Madlib - Black Mozart (Opus II)
04 Mo' Horizons - Superworld
05 One Self - Cupid Smiling The Smile
06 Aromabar - Cupid & Orlando
07 Morcheeba - Enjoy The Ride (Feat. Judy Tzuke)
08 Oi Va Voi - A Csitari Hegyek Alatt
09 Blockhead - Music by Cavelight
10 Anima Sound System - Igaz Szerelem
11 Badmarsh & Shri - Signs
12 Bonobo - Days To Come (Feat. Bajka)
13 Lamb - Trans Fatty Acid (Kruder & Dorfmeister Remix)
14 Marit Bergman - Out on the Piers
15 The Knife - Heartbeats
16 Kemopetrol - Goodbye

Kiripolszky Csongor és Tóth Henrik fényképei láthatók 2008. május 6-tól kb. egy ideig.

helyszín:

Vis Major kávézó és kiállítóterem
1137, Budapest
Szent István krt. 2.
(bejárat a Pozsonyi út felől)

[mecha-polip via Flickr]

3kkl - elkufom a robotodat (mp3)

01 Boys Noize - Lava Lava (Original Mix)
02 Divag - Burino
03 Blotnik Brothers - In Technology We TRUST
04 Krause - I Lost My Tampon
05 Yelle - Je Veux Te Voir (Disco D Remix)
06 The Teenagers - Sunset Beach (CFCF Remix)
07 Love You Long Time - Lady Put That Pussy On Me
08 Familjen - Hög luft
09 trash80 - Sodium Sonet
10 The Knife - Na Na Na
11 Nullsleep - I Love U (... Both of U)
12 Dubmood & Svenska Akademien - Mal I Mun (Version 2)
13 Mr. Spastic - Net
14 Modeselektor - Dancing Box feat. TTC
15 Maskinen - Alla Som Inte Dansar (Dada Life Remix)
 

[fotó via Flickr]

3kkl - hippy hop mix (mp3)

01 Madlib - Toe Fat (Ghettozone)
02 Dead Prez - Healthy
03 MF Doom - Guinnesses feat. Angelika & 4ize
04 Gil Scott-Heron - The Revolution Will Not Be Televised
05 Jurassic 5 - The Game
06 James Brown - Talkin' Loud and Sayin' Nothing
07 Lootpack - Da Antidote
08 DJ Krush - Most Wanted Man
09 Outkast - Elevators (Me & You)
10 Quasimoto - Players of the Game
11 Sena - Drama
12 The Herbaliser - Good Girl Gone Bad feat. Wildflower
13 Socalled - Heart Attack Feeling

Mint azt már megszokhatták, a szellemszar egy sok mindennel foglalkozó blog és az olvasói is érdeklödő emberek. Márpedig a sok minden és a rengeteg minden, az már legalább egy csomó sok minden. Február 9-én azt írta a Washington Post, hogy a Polaroid felhagy az instant filmes technológia gyártásával és Amerika-szerte, Mexikóban és Hollandiában is zárja be a gyárait. Az első Polaroid gépek 1948-ban jelentek meg és 1963 óta használják a jellegzetes patronos (vagy kártyás) filmet. A Wikipedia szerint 2009-re teljesen leáll a gépek gyártása.

A Polaroid kamerák ugyanazzal a bájjal bírnak, mint ma a digitális kamerák (a gyors eredményt tekintve) és innen nézve korszakalkatók voltak. A képek négyzetes formátuma és a jellegeztes színei miatt nagyon is lehetett szeretni őket. Egészen különös élményem volt, amikor kisiskolásként az osztálykiránduláson egy SX-70-nel játszhattam, minden kattintás után izgatottan vártuk, hogy mikor jelenik meg a papíron a kép. Egyszer úgy estem el a saját lábamban, hogy zuhantamban lenyomtam az exponáló gombot és mire feltápászkodtam már kész is volt az alattam lévő talajról eléggé extrém szögben készült kép, ami nagyon emlékezetes maradt nekem.

További linkek:

• Polaroid’s Suicide (blogpost)
• kisfilm az SX70-ről
• Process Enacted, Jordan C. Greenhalgh filmje (figyelem! művészet!)
• további nosztalgia a Flickr polaroid címkéje alatt

A HyperSID is egy olyan VSTi, ami a SID (Sound Interface Device) chip analóg hangját utánozza, tudjátok, ez a ketyere zenélt nekünk, amikor mondjuk az Impossible Mission-nel játszottunk a C64-en. A szoftver persze fel van okosítva az eredeti chiphez képest. Ez egy szubtraktív szinti három oszcillátorral és három ADSR burkolóval, két LFO-val, HP/BP/LP filterrel. Négy hullámformát tud megszólaltani: pulzust, háromszöget, fűrészfogat és zajt. Ingyen letölthető Windowsra.

A HyperSID-hez létezik hardveres kiterjesztés is, amely folyékonyan tud beszélni a VST-vel és a készítője hobbiból fejleszti. A szerkezet pénzért nem kapható, de a leírása ingyen hozzáférhető; íme a PDF.

Nem lopnál filmet, ugye. Brazil munkatársaknak sikerült ultranevetséges trash kópiákat létrehozni Pixar filmekből. Ez ugyanaz, mint a nagyszülők félrevezetése a Redbak meg az Adiads márkajelzésű termékekkel. Egy jó nagy kamu, az animátoroknak robotmunka, a nézőknek meg simán szívás. Nem cserélnék egy kisgyerekkel, aki ízletes Pixar-falatok helyett Ratatoing-ot (WMV trailer) meg A Car's Life-ot kap ajándékba. Azmeg? Lopott koncepció rosszul kivitelezve és igénytelenül tálalva:

Fogalmam sincs kiknek gyártják ezeket, de még a DreamWorks Bee Movie-jának is született már rip-offja. Emitt megtekinthető a trailer, ami szintén WMV, mert az is milyen jó már! Egyeseknek van arca nagyüzemben nyomatni a kamut, ami csodálatosan szánalmas, de a trailerek legalább viccesek úgy, mint Sz. S., hogy a vízbű veszi kia zoxigént.

(via Cartoon Brew)

Az a hobbim pár napja, hogy palettákat szerkesztek. A COLOURlovers egy nagyon vonzó közösségi oldal, ahol körbe lehet egymást puszilkodni, hogy milyen jó színeid vannak. Olyasmi ez, mint egy kromatikus hippikultúra. A tumblelogom színeit például itt választottam ki és pont király is lett. A palettáidat terjeszteni is lehet persze.

Úgy vettem észre, hogy egyelőre nagyon béta még a motor, úgyhogy hibajelentsetek bátran, mert kielégítő support is van. Nem sokára API-t is fognak kiadni, úgyhogy egyre izgalmasabb lesz. A palettákat le lehet tölteni különböző formákban, melyek a következők: ASE, PS, AI, CS, HTML és ZIP. Az ASE-t például a Photoshop olvassa, így egy klikkre van csak, hogy az ember betöltse a kedvenc színeit a programba. Próbáljátok ki, eléggé klikkentős!

Vel, aj szej
Old setrhend hev tú hend
Bat
Teszta di sekszpir hev for hend
Sziksz hend, ten hend, handrid hend
End hiz hend nevr end

Hú iz visz blek men hú flájing tú vö szkáj
Ho ho ho – aj szej ho.
Ho ho ho – aj szej ho.
Maj nejm iz dzso.
Aj em big dzso end aj szej ho ho ho.
Aj maszt go.
Aj szej aj maszt aj szej aj maszt aj szej
Aj maszt go tu ajdaho.
Andaho iszt majn lendvics.
Ajdaho aj it van szendvics.
Ajdaho – indigo
Indigo – ajdaho
Aj maszt go szej dzso.
Hú iz visz blek men hu maszt go tu ajdaho.
Visz blek men, hú maszt go tu ajdaho iz dzso.
Hi szing ö szong.
Hi iz dzsez szinger,
Hi plej tromb viv finger.

via

How do you check a checkbox in HTML? You add a "checked" attribute and give it some value since there are some parsers which doesn't understand attributes without values (and XHTML doesn't allow it anyway). So for example:

<input type="checkbox" name="chksg" checked="yes" />


Now I've tried the same practice in a Cake view like so:

echo $form->input("chksg", array("type" => "checkbox", "checked" => "yes"))

This failed because Cake can only treat "checked" attributes as booleans. So we must put the above like this below:

echo $form->input("chksg", array("type" => "checkbox", "checked" => true))

This is why I think it would be better to test these attributes with the empty() function (see in the manual) inside Cake, so when it's an empty string or false the checkbox won't be checked, but when it's true or a non-empty string it will be.