Ez a címe Pierre Bayard francia akadémikus bestseller könyvének (Comment Parler des Livres que l’on n’a pas Lus). Bár a könyvet nem olvastam, de mindenképpen jó látni, hogy az akadémikusok is csinálnak valami hasznosat. Bayard, aki az irodalom és a pszichoanalízis határmezsgyéjén kutakodik, nem kevesebbet állít, mint hogy bár sosem fejezte be James Joyce Ulysses-ét - ami a közvélekedés szerint egyébként szar - és teljesen elfelejtette, hogy Hesse Pusztai farkasa (Steppenwolf) miről szól,  eme tények mégsem vonnak le semmit e művekről alkotott ítéletének értékéből. Sőt, ennek ellenére lehetséges szenvedélyes beszélgetést folytatni, akármelyik műről, főképp, ha a beszélgetőpartnerünk sem olvasta a szóban forgó alkotást.

Szimpatikusnak tűnő álláspont, műve főleg bölcsészeknek válhat nagy  hasznára. A szerző olyan hajmeresztő dolgokat állít, mint pl. hogy egy könyvről való beszéd kapcsán hagyatkozhatunk nyugodtan a tudatalattink munkájára, vagy könyvkritikát írhatunk olyképpen, hogy becsukott szemmel elképzeljük mi érdekelhet minket az adott műben, majd elkezdünk magunkról írni. Franciaországban a könyv olyan jól fogy, hogy állítólag repterek és szupermarketek polcaira is hamarosan kikerül, az első nyomat pedig szinte azonnal elfogyott. Jó lenne elolvasni, remélem hamarost lesz belőle angol változat.