Megfogadtam, hogy nem szemetelek a blogomba politikával és tényleg nem. Írnak a tegnapról elegen és sommásan, úgyhogy csak azokba kommentálgatok. Annyit talán megéri leírni, hogy a kokárda nem rossz dolog, sőt, kifejezetten megérte kitűzni, hogy romboljam az előítéleteket, miszerint akin kokárda van az vagy fideszes vagy náci. Persze a hazaszeretet továbbra sem a kitűzőtől függ, ahogy a vallásosság sem a templombajárástól. De mivel a belvárosban mozogtam tegnap este, ezért szándékosan raktam a kokárdát a nadrágomra (rossz pulcsit választottam, amibe erőltetni kellett a tűt...) a pólóm helyett a szívem fölé, mert akkor a pulóver takarta volna és féltem, h belémkötnek a multiplikált osztrák lobogóval csalapáló vákuumfejű honfitársak. Fostam egy kicsit, na; és ez cseppet bemaszatolta a kokárdához fűződő viszonyomat, de hiszek benne, hogy sok okos magyar van. Olyan helyzet volt, hogy az embernek gondolkodnia kellet, hogy melyik utcákon keresztül érje el a célját. Az Aradi utcában egy cigány purdé úgy fordult ki a kapualjból szitkozódva, hogy azt hittem nekimegy a rendőrsorfalnak, pedig csak azt nehezményezte, hogy nem tud átmenni a szemben lévő delikátba. Aztán simán átengedték. Hát ennyit a tegnapról. Jól lett volna, ha el tudunk menni moziba.

Update: E posztnak a "Március 16." címet adtam, a motor mégis "marcius_27" url-en tette elérhetővé. Hiba a mátrixban. :]