„Bármi, ami van, köddé oszolhat. És ami nincs... megszülethet bármikor a ködből. Ki kell állnunk a megtapasztalást.
Amikor minden virágzik és bőséges, akkor a legnehezebb tudnunk Önmagunkat.
Amikor minden romba dől, vesszük csak észre, ki vagyunk valójában. De ilyenkor is inkább a semmit vesszük észre, mint a mindent.
Aki a mindent veszi észre, az jót lát. Aki a semmit látja, az megöli magát is, miután minden elpusztult.
Mezítelenül jöttünk a Világra, és úgy is megyünk innen el. Ami vagyunk, mindennel együtt van, de minden nélkül is.”
Idézet A világ leghülyébb könyvéből, ami szerencsére közkincs.
Utolsó kommentek