amikor a lélek folyója egyszer már kiöntött, jön rá az, aki még él és csak magának fúj piros léggömböt, hogy koszként söpri szét, a szeretet a szél. úgy csepeg és fogy ki belőle a lét, akár a napnyugtával a tengerből a kék. antik szoborként mosolyogva hullik szét, nem…
Utolsó kommentek